Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 19 találat lapozás: 1-19

Névmutató: Szmirnov, Igor

1991. augusztus 31.

Anyanyelvünk a román címmel nagyszabású ünnepséget rendezek Kisinyovban, arra emlékezve, hogy a köztársaság parlamentje két évvel ezelőtt, 1989. aug. 31-én nyilvánította hivatalos nyelvnek a románt, és határozta el a visszatérést a latin írásmódra. Jelen volt Alexandru Birladeanu, a szenátus elnöke, aki szenátusi küldöttség élén érkezett a Moldáviai Köztársaságba. A Dnyeszteren túliak válaszként vezetőjük, Igor Szmirnov letartóztatására, gazdasági szankciókkal fenyegetőznek. Az ország villamosenergia és földgázellátása csaknem teljesen a dnyeszterentúliak kezében van. /Romániai Magyar Szó (Bukarest),szept. 3./

1992. április 6.

Chisinauban megkezdődött a moldovai rendezést célul kitűző négyes külügyminiszteri konzultáció a moldovai, az orosz, az ukrán és a román külügyminiszter részvételével. A külügyminiszterek tárgyaltak a Dnyeszteren túli hatóságok küldöttségével, megjelent Igor Szmirnov is, majd találkoztak Mircea Snegur elnökkel. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 8./

1994. április 11.

Mircea Snegur moldovai elnök a múlt hét végén tárgyalt Igor Szmirnovval, a Moldovai Köztársaság területén levő Dnyeszteren túli szakadár övezet elnökével Transznisztria sajátos státusáról. Egyetértettek abban, hogy a FÁK, illetve Oroszország legyen a közvetítő. /Új Magyarország, ápr. 11./

1994. május 3.

Tiraszpolban Mircea Snegur moldovai államfő és Igor Szmirnov, a Dnyeszteren túli terület elnöke aláírta a moldovai és transznisztriai vezetők közös nyilatkozatát. Megegyeztek abban, hogy Transznisztriát különleges státussal kell felruházni. A tárgyaláson jelen volt Oroszország és a FÁK képviselője is. /Új Magyarország, máj. 3./

1994. december 23.

Mircea Snegur moldovai elnök és Igor Szmirnov, a Dnyeszter menti területek vezetője nyolc hónap után újra találkozott dec. 21-én. Megállapodtak abban, hogy rendszeresen fognak találkozni. Snegur már előzőleg autonómiát, különleges státuszt ajánlott föl. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 23./

1995. augusztus 5.

Igor Szmirnov, a Moldovai Köztársaság területén levő, önmagát Dnyeszter-melléki Köztársaságnak /Transznisztria/ kikiáltó szakadár övezet vezetője kijelentette, hogy nem mondanak le az állami státusról: a Moldáviai Köztársaság határain belül léteznének, föderatív állami struktúrával, külön jogi státussal. /Új Magyarország, aug. 5./

1995. augusztus 5.

1995. november 13.

A napokban a Moldovai Köztársaság területén, a Dnyeszter bal partján, Transznisztria valamennyi iskolájában megszüntették a latin betűs írásmódot, és áttértek, illetve visszatértek a cirill betűs írásmódra. A határozatot a szakadár övezet vezetői adták ki, Igor Szmirnov transznisztriai elnök szerint a határozat elleni tiltakozás esetén számolni kell hatósági beavatkozással. Simion Mustala, a Moldovai Köztársaság oktatásügyi miniszter-helyettese kijelentette, hogy nem fog tárgyalni a szeparatistákkal, az intézkedés háromezer román diákot érint. Mustala kijelentette, hogy segítik a transznisztriai román iskolákat, hogy ott továbbra is latin írásmód szerint tanítsanak. /Új Magyarország, nov. 13./

1996. december 24.

Ismét Igor Szmirnovot választották a Moldovai Köztársasághoz tartozó Dnyeszter Menti Köztársaságban dec. 22-én tartott választáson az orosz ajkú terület elnökévé. Szmirnov a szavazatok hetven százalékát kapta. Petru Lucinschi, a Moldovai Köztársaság elnöke jelezte, hogy a szakadár területen tartott választásnak nincs semmiféle jogi következménye. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 24./

2001. április 12.

A BASA-press nyilvánosságra hozta annak a nyilatkozatnak a szövegét, amelyet a Moldova Köztársaság elnöke és a szakadár Transznisztria vezetője - Vlagyimir Voronin és Igor Szmirnov - írtak alá ápr. 9-i találkozójukon Tiraszpolban. Eszerint a chisinaui és tiraszpoli hatóságok "elismerik, hogy az Orosz-Fehérorosz Föderációhoz való csatlakozás és az orosz nyelv hivatalossá nyilvánításának lehetőségét elemzik". A közlemény rámutat, hogy "a felek megbeszéléseket folytattak a szakértői szinten tartott tárgyalások újrafelvételéről" és "elismerik a korábban aláírt dokumentumokat". /Moldova csatlakozna az Orosz Föderációhoz. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 12./

2001. május 7.

A moldovai Dnyeszteren túli terület szeparatista hatóságai máj. 4-én szabadon engedtek a kilenc éve bebörtönzött Ilie Ilascut, aki azért küzd, hogy Moldova egyesüljön Romániával. A 48 éves közgazdász professzort 1992-ben tartóztatták le a szeparatista hatóságok Moldova keleti részén, és 1993-ban halálra ítélték az egykori Szovjetunió elleni terrorizmus vádjával. Ilascu vezette a Moldovai Népi Front nevű mozgalmat, amely Moldova Romániával történő egyesítését tűzte zászlajára. Ilascu szabadon engedésében szerepet játszott Vlagyimir Voronyin moldovai elnök, aki személyes befolyását is latba vetette a kiszabadításáért folytatott tárgyalásokon. A szeparatisták vezére, Igor Szmirnov, az Ilascu szabadon engedésével kapcsolatban szervezett sajtóértekezleten elmondta: ezek után megbékélési lépést vár Voronyintól. Ion Iliescu államfő üdvözölte Ilascu szabadulását, aki további terveivel kapcsolatban közölte: Chisinauban megvárja, amíg politikai mozgalmának három másik bebörtönzött tagját is szabadon engedik, majd Romániába megy, hogy ott a szenátusban dolgozzon, hiszen a 2000. novemberi választásokon képviselővé választották. /Szabadon engedték Ilie Ilascut. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 7./

2003. február 17.

A szakadár Dnyeszter menti Moldovai Köztársaság febr. 14-én a szövetségi állam irányába tett első lépésként üdvözölte Vladimir Voronin moldovai elnök indítványát, amelyben széles körű autonómiát kínál a korábban elszakadásra törekvő térségnek. Igor Szmirnov, az önkényesen kikiáltott köztársaság elnöke szerint a kisinyovi kezdeményezést kézzelfogható intézkedéseknek kell követniük. Voronin elnök javaslata szerint a zömében oroszok és ukránok lakta szakadár köztársaság tagállamként ismét egyesülne Moldovával, Kisinyov és Tiraszpol között megosztanák a hatalmat, egységes állampolgárságot, vámrendszert vezetnének be, a föderációnak egyetlen hadserege lenne, és 2004. február 1. előtt népszavazást tartanának a szövetségi alkotmányról, amelyet közösen dolgoznának ki néhány hónapon belül. Az orosz hivatalos nyelv lesz a föderációban, és a Dnyeszter menti Moldovai Köztársaságnak joga lesz elszakadni Moldovától, ha utóbbi egyesülne Romániával. Moldova nagy része Romániához tartozott egészen 1940-ig, amikor a Szovjetunió annektálta, miközben a Dnyeszter vidéke csak Oroszországhoz és a Szovjetunióhoz tartozott. A Dnyeszter menti köztársaság 1991-ben kiáltotta ki függetlenségét, a szakadárok és a kormányerők összecsapásaiban mintegy 1500 ember vesztette életét. A harcok 1992-ben értek véget a Moszkva közvetítésével létrejött fegyverszünettel. Oroszország azóta is nagy létszámú csapatokat és jelentékeny fegyverzetet állomásoztat a Dnyeszter mentén. /Moldova: párbeszéd kezdődhet a szakadárokkal a szövetségi államról. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 17./

2004. augusztus 4.

A romániai tanügyi szakszervezetek több tucat tagja összegyűlt aug. 2-án a bukaresti orosz nagykövetség épülete előtt, hogy felkérje a moszkvai hatóságokat, járjanak közbe a román tannyelvű iskolák bezárása miatt bekövetkezett Dnyeszteren túli válság megoldása érdekében. Az anyanyelvű oktatás tiltása a román tanügyi szakszervezetek megítélése szerint "súlyos precedens egy nép kultúrájának és önazonosságának megsemmisítésére". A tiltakozók felhívással fordultak a külügyminisztériumi, illetve az oktatási tárca vezetőihez, járjanak közben az Európai Uniónál. Az Igor Szmirnov vezette tiraszpoli hatóságok július elsejétől elrendelték a latin betűs írásmódot használó valamennyi iskola bezárását. Transznisztriában összesen nyolc, a chisinaui kormánynak alárendelt román iskola működik, melyekben ötezer gyerek tanul. A transznisztriai hatóságok hat tanintézményről tesznek említést, amelyből kettőt már bezártak. Bukarest azt fontolgatja, hogy Romániában nyújtanának képzést a Dnyeszteren túli területén élő román diákoknak. A román állam konzultál az Európai Unió és az Egyesült Államok képviselőivel is, hogy közös álláspontot alakítsanak ki. Románia azt is mérlegeli, hogy a moldovai kormányhoz hasonlóan büntető intézkedéseket vezet be a szakadár terület ellen a román nyelvű iskolák bezárása miatt. /Bukaresti tiltakozás a Dnyeszteren túli román iskolabezárások miatt. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./

2006. június 14.

Montenegró lakossága feladta a leckét Európának. Amikor a május 21-én megtartott népszavazáson arra szavaztak, hogy Montenegró az 1918 óta fennálló nemzetközi jogi helyzetét rúgja fel, lépjen ki a Szerbiával alkotott államközösségből, és váljon függetlenné, még nem tudták, hogy ez milyen hatást gyakorol majd a kontinens keleti része és a kaukázusi térség szeparatista törekvésű térségeinek lakóira. Vlagyimir Putyin orosz elnök arra figyelmeztette a nemzetközi közösséget, hogy a montenegrói függetlenségi népszavazás eredménye, valamint Koszovó esetleges függetlenségének elfogadása rendkívül veszélyes precedenst teremt. Őt „a volt Szovjetunió szeparatista enklávéinak”, Abháziának, Dél-Oszétiának és Transznisztriának a sorsa foglalkoztatja, de ezúttal tovább ment. Felhívta a figyelmet, hogy a crnagorecek önállóságának nemzetközi elismerése az európai földrész nyugati részét is destabilizálhatja, hiszen a montenegrói referendum „katasztrofális következményekkel járhat olyan országokra nézve is, mint Spanyolország, Franciaország vagy Olaszország”. A montenegrói népszavazás utáni napokban az ún. Transznisztriai Moldovai Köztársaság vezetői hasonló referendum kiírását helyezték kilátásba. Igor Szmirnov, a szakadár Dnyeszter-vidéki térség elnöke bejelentette: legkésőbb szeptemberben feltétlenül népszavazást rendeznek a Moldovától való függetlenségről. Ezzel egyidejűleg Szergej Ivanov orosz védelmi miniszter leszögezte: az orosz katonai jelenlétet a szakadár térségben Moszkva továbbra is fent kívánja tartani. A szeparatista akció miatt Moldova és Transznisztria között 1992-ben kisebb háborús konfliktusra is sor került. A Dnyeszteren túliak az „ott felejtett” 14. szovjet hadsereg pártfogásával győztek, az orosz haderő azóta is a térségben maradt, „vigyázni a szovjet fegyverraktárakra”, amelyek elszállításához több mint kétszáz tehervonatra lenne szükség. Tyiraszpol külön parlamentet és külön kormányt hozott létre, s bár függetlenségét senki nem ismerte el, ma is önálló pénze van. Az Európai Unió és az Egyesült Államok is azt szeretné, ha az oroszok Transznisztriából kivonulnának, s ha a Dnyeszter-melléki térség ugyanolyan széles autonómiát kapna Kisinyovtól, amilyent a moldovai törvényhozás a kilencvenes évek közepén a szintén kiszakadással fenyegető dél-moldovai gagaúzoknak biztosított. /Tibori Szabó Zoltán: A függetlenedés szelleme kísérti Európát. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13., folyt. 14./

2006. szeptember 18.

Népszavazást tartottak szeptember 17-én a Moldovai Köztársasághoz tartozó Transznisztriában, amelynek során a régió lakosságának döntenie kell, a régió nemzetközi elismertetéséről és az Oroszországhoz való csatlakozásáról, vagy a Moldovai Köztársaságban való megmaradásról. A népszavazás eredményét azonban a moldovai kormány a nemzetközi közösséghez hasonlóan nem ismeri el hivatalosan, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) pedig nem küldött megfigyelőket az eseményre. A tiraszpoli kezdeményezést, Mihai-Razvan Ungureanu román külügyminiszter a Moldovai Köztársaság területi épsége elleni merényletnek nevezte. Transznisztria 1991. szeptember 2-án kiáltotta ki függetlenségét és elszakadását Moldovától, amit az 1991. december 1-jén tartott népszavazás erősített meg. A terület máig hivatalban levő államfőjének Igor Szmirnovot választották meg, az új államot azonban nemzetközileg nem ismerték el. Heves összetűzések robbantak ki a chisinaui kormány és a szakadárok között, a Dnyeszteren túl állomásozó orosz hadsereg megfigyelése alatt. 1992 májusára a konfliktus polgárháborúba torkollott, a halálos áldozatok száma meghaladta az ezret. A béketárgyalások nyomán Chisinau 1992 júniusában széles körű autonómiát biztosított a régiónak, beleértve az orosz nyelv hivatalos nyelvként való elismerését. A Dnyeszter-mellék területi autonómiáját rögzítette az 1994 júliusában elfogadott moldovai alkotmány is. Tiraszpol azonban két egyenrangú államalakulat konföderatív viszonyát szorgalmazta, így a területi épség orosz fegyveres segítséggel történt megőrzését gyorsan követte az állami szuverenitás ismérveinek kinyilvánítása is. /Semmisségre ítélt referendum Transznisztriában. = Krónika (Kolozsvár), szept. 18./

2006. december 6.

Az Egyesült Államoknak és Romániának közös érdeke Moldova Köztársaság területi egységének megőrzése – nyilatkozta az amerikai külügyminiszter helyettese a román külügyminiszterrel folytatott négyszemközti találkozót követően. Mihai Razvan Ungureanu és Nicholas Burns az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) évzáró tanácskozása alkalmával találkozott Brüsszelben. Közben Igor Szmirnov, a Dnyeszteren túli szakadár terület vezetője azt nyilatkozta, hogy Transznisztria célja az Oroszországgal való egyesülés, és ennek érdekében hamarosan megkezdik a jogrend összehangolását a moszkvai törvénykezéssel. /Szmirnov egyesülne. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 6./

2006. december 11.

Két szakadár területen rendeztek szavazást december 10-én. A Dnyeszter menti Köztársaság és Dél-Oszétia után Nagorno Karabah örmény többségű lakossága szavazott az egyoldalúan kinyilvánított függetlenség megerősítésére. A Moldova Köztársaságtól szintén 1991-ben leszakadt Dnyeszteren túli területen már szeptemberben döntöttek a függetlenség megerősítéséről; erre voksolt a mintegy 400 ezer választópolgár 97,1 százaléka. December 10-én a szakadár köztársaságban elnökválasztást írtak ki. Négy jelölt indult, a megfigyelők szerint az esélyes Igor Szmirnov jelenlegi elnök. /Sorra függetlenednek a szakadárok. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 11./

2008. március 14.

Igor Szmirnov, a Dnyeszteren túli terület elnöke határozottan elutasította azt a moldovai rendezési tervet, amelyet Vlagyimir Voronyin, Moldova államfője ismertetett azzal, hogy az élvezi Moszkva támogatását. A Voronyin által ismertetett elképzelés szerint a Dnyeszteren túli terület gyakorlatilag visszatérne Moldova kötelékébe autonóm köztársaságként. „Semmiféle közös államról nem lehet szó. A 2006-ban tartott népszavazáson 97 százalékos arányban kimondták a választók, hogy önálló államot akarnak, amely nem a NATO és az EU irányába, hanem Oroszországgal együtt fejlődik. Tárgyalni csakis a kapcsolatok normalizálásáról lehet” – mondta Szmirnov. /Szmirnovék elutasítják a moldovai rendezési tervet. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 14./

2008. április 14.

Vladimir Voronin, a Moldovai Köztársaság elnöke április 11-én hét év után először találkozott a szakadár Dnyeszteren túli terület vezetőjével, Igor Szmirnovval. A találkozóra a Dnyeszter parti Tighina (Bender) városában került sor, az Oroszországgal szövetséges szakadárok által ellenőrzött térségben. A két vezető bizalomépítő lépésekre készül, javítani szeretnék a biztonsági helyzetet, valamint közös szociális és kulturális programokat indítanának. A 33 ezer négyzetkilométer kiterjedésű terület Moldovából még a kilencvenes évek elején szakadt ki, itt főként orosz lakosság él. Szmirnov kijelentette: fel fogja oldani azt a 2002 óta érvényben lévő tilalmat, amelynek értelmében magas rangú moldovai tisztségviselők nem utazhatnak a Dnyeszteren túli területre. Moldova mindmáig ragaszkodik ahhoz, hogy visszaállíthassa szuverenitását a térség felett, amelynek önálló államiságát egyetlen ország sem ismerte el. A Dnyeszteren túli vezetés márciusban ismét visszautasította azt a rendezési tervet, amelynek értelmében a terület autonóm köztársaságként gyakorlatilag visszatérne Moldova kötelékébe. /Vladimir Voronin hét év után átlépte a Dnyesztert. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 14./

lapozás: 1-19